A kifejezést a két kanadai ökológusnak, William Reesnek és Mathis Wackernagelnek köszönhetjük. Jelentése: az adott technikai fejlettség mellett egy emberi csoportnak, társadalomnak mennyi földre, vízre van szüksége az önfenntartáshoz és a keletkezett hulladék elnyeléséhez.

Manapság egyre divatosabb, sűrűbben hangoztatott mondat. Azért tekinthető ennyire népszerűnek, mert az emberi kíváncsiságra alapszik. Mindenki kíváncsi, hogy milyen képet hagy maga után – ha képletesen szólva is –, és ki is tudja számolni azt a mennyiségű földet, amennyit felemészt a puszta létezése.

Ökológiai lábnyom számítás: http://www.kothalo.hu/labnyom/